Gondolatok a csók eredetéről

„A csók nem kevésbé természetellenes, mint az, hogy az emberek  ruhákat aggatnak magukra.”- állítja Vaughn Bryant, a Texas de College Station antropológiaprofesszora. A csók, ahogy azt a következő példa is mutatja, kultúrafüggő. Bár Mangria sziget lakói számára a csókolózás egészen a XVIII. századig, az európai telepesek érkezéséig ismeretlen volt, az ott élőknek mégsem jelentett soha problémát szerelmük, szenvedélyük kimutatása. Manapság is találunk olyan társadalmakat, ahol nem szokás csókolózni. A nyilvános csók Japánban és Kínában tabu. Vaughn Bryant szerint a csók népszerűsége érzéki voltában rejlik. Az ajkak, a száj, testünk egyik legérzékenyebb erogén zónája, telis-tele idegvégződésekkel. A csók érzéki öröm, testi gyönyör. Csókolózás közben endorfinok, örömhormonok árasztják el testünket, amitől akár a hetedik mennyországban is érezhetjük magunkat. Ráadásul a nyál bizonyos összetevői nagy valószínűséggel szintén komoly szerepet játszanak a csábításban. Bryant állítása szerint ez a két nemet összekötő rejtélyes szexuális alkímia vezet el minket a csók eredetéhez. A tudós szerint a csók arra szolgál, hogy a másikról íze alapján információt szerezzünk. Kezdetben feltehetőleg nagyon hasonlított egy inuit népszokáshoz, az „eszkimópuszihoz”, ami abból áll, hogy a másik arcán található izzadságmirigyeket megszagolják. A Csendes-óceáni szigeteken szintén élnek hasonló szokások. Képzeljük csak el az első európai felfedezők meglepetését, látván, hogy a bennszülöttek nem csókkal üdvözlik egymást, hanem orrukat dörgölik egymás arcához…

A fentieknek a következő a magyarázata: illatunk meglepően sok mindent árul el rólunk, elsősorban a másik nem számára. „Illatunk valójában immunrendszerünk testi fenotípusa”- magyarázza Rachel Herz, a New Yorkhoz közeli Brown egyetem pszihológusa. Sőt, szaglásunk lényegi összeköttetésben áll érzelemközpontunkkal. „Biztos vagyok benne, hogy számos nagy találkozás hátterében az illatok állnak” – fűzi hozzá a szakember.

A csók ma már sok mindent jelképezhet. Lehet például a szenvedély csókja, az életé, lehet a halál csókja, de lehet esküvői csók is. Napjainkban már nem jelent életre szóló köteléket, viszont néhány kellemetlen meglepetést tartogathat számunkra: egy felnőtt szájában körülbelül 278 különböző baktériumtörzs tenyészik.

Egy kis csóktörténelem

A csókolózás történetét és annak kulturális indokait kutatja két amerikai professzor. Egyikük, Vaughn Bryant antropológia professzor, a Texas A&M University tanára szerint a csók egyáltalán nem természetesebb dolog, mint az öltözködés. Annak ellenére, hogy őseink is éltek ezzel a szokással, az ajkak ilyen formájú érintkezése nem tartozik genetikailag meghatározott szokásaink közé. Több népcsoport is van, ahol nem volt szokás a csók. A déli csendes-óceáni területeken lévő Mangia-szigeten élő emberek, annak ellenére, hogy szenvedélyes szeretők voltak, nem ismerték a csókot az európaiak 1700-as évekbeli megjelenéséig. Néhány ázsiai kultúra viszont még most is ódzkodik ettől a szokástól. Kínában és Japánban tabunak számít a nyilvánosság előtti csókolózás, sőt Kínában egy évtizede egy újságcikkben még megdorgálták azokat a fiatalokat, akik átvették a nyugati szokásokat, és káros viselkedésformának nevezték azokat. Amennyiben a csókolózás valóban tanult szokás, már csak az a kérdés, hogy ki volt az első, aki száján puszilta meg azt, akit a legjobban szeretett. Sokan úgy gondolják, hogy a csók története több millió évvel ezelőttre nyúlik vissza, vélhetően arra az időre, amikor az anyák a megrágott ételt egyenesen csecsemőjük szájába helyezték. Elképzelhető, hogy azért alakult ki ez a szokás, mert így mutatták ki érzelmeiket őseink a legjobban szeretett személy iránt. Az érvelés azonban hibásnak tűnik, mivel az Új-Guineában élő pápua anyák még mindig élnek ezzel a szokással, ám addig ők sem csókolóztak, míg az európaiaktól el nem tanulták. Az első csókra vonatkozó utalás az írott forrásokban egyébként Kr. e. 1500 környékéről való, és a védikus szanszkrit nyelven íródott szövegekben található. Ez egészen pontosan az orr összedörzsöléséről és érintkezéséről szól. A Kr. u. 6. századi Káma Szútra viszont már az általunk jól ismert csók három típusáról beszél, annak alapján, hogy milyen viszonzásra talál az aktus. Ezt a három csók-fajtát ismerték az ókori görögök és a rómaiak is. A Római Birodalomban külön elnevezéssel illették őket érzelmi töltetük szerint: osculum, basium és saviolum. A középkorban a katolikus egyház elítélte a csókolózást, csupán az Isten tisztelete jeléül tartották elfogadhatónak. Bryant szerint a csók népszerűségének a titka az érzékiségben rejlik. Az ajkak és a nyelv egyike a legérzékenyebb testrészeinknek, mivel idegvégződések sokasága található rajtuk. Másrészről csókolózás közben viselkedésünket befolyásoló endorfinok és hormonok szabadulnak fel. Bryant szerint a szagok segítségével mérjük fel partnerünket, sőt, a nyálunk egyes összetevői is szerepet játszanak a kémiai vonzódásban. A tudós úgy látja, hogy az eszkimók orr-összedörzsölése is az arcon található mirigyekből érkező illatok ´vizsgálatára´ szolgál. Rachel Herz pszichológia professzor, a Brown University oktatója szerint az illatunk képet ad immunrendszerünk aktuális állapotáról, és azt a partnert részesítjük előnyben, akinek illata egészséges immunrendszerre utal. Elképzelhető tehát, hogy a csók lényege nem is maga a csók, hanem az, hogy valamilyen formában érzékelni tudjuk partnereink természetes illatait. - ´Azt hiszem, hogy az illatok hoznak össze bennünket´ - mondja Herz. A csóknak egyébként hátrányai is vannak, több száz fajta baktérium cserélhet gazdát egy-egy nyelves puszi után, úgyhogy nem árt, ha óvatosak vagyunk.